first
  
last
 
 
start
stop

Kollégium

Vakon született meggyógyítása Jn 9,1-38

Jézus egy komoly vita után menekül el üldözői elől, amikor meglátja a vakon született embert. Meglátja, pedig neki is van elég baja. Hányszor merültünk el már el a gondjainkba úgy, hogy csak néztünk, de nem láttunk, mert elég a magunk baja. Jézusnak akkor is van szeme, amikor Őt üldözik. Nemcsak néz, de lát is!
Így vette észre és szólította meg Zakeust a fán.
Kaifás udvarán leköpdösve, ütlegelve még egy pillantás erejéig meglátja a tagadó Pétert, szemében nem megvetés, hanem irgalom, részvét van.
Így látja meg ennek az embernek is a nyomorát, aki többszörösen kiszolgáltatott.
A tanítványok kérdése: "ki vétkezett,ő vagy a szülei,hogy ez történt vele?"- ószövetségi gondolkodásmód. Ha minden jó az életben, az az áldás jele, ha rossz, Isten büntetése valamilyen bűn miatt. Jézus szembemegy a korabeli félelemmel: sem ő, sem a szülei nem vétkeztek, Isten tettei nyilvánulnak meg rajta. Ő az, aki a legrosszabb helyzetből is  a legjobbat hozza ki. Aki a betegségben is meglátja a lehetőséget. Sokszor csak azért nem nézünk szembe a félelemmel, mert könnyebb, mint tenni valamit a másikért. Nagyon becsüljük meg azokat az orvosokat, ápolókat, akik nemcsak egy szakproblémát gyógyítanak, hanem az egész embert látják!
A betegek jelek ebben a világban! Ha egészséges vagy, annak a jele, hogy légy hálás, mert ez nem természetes, ez ajándék. Jelek, hogy vedd észre őket!
Egy embernek rossz napja volt. A buszon hallja, hogy valaki elől hangosan arról beszél, milyen szép napunk van. A tömeg miatt nem látta ki volt az, úgyhogy a következő megállónál leszállt és előre ment, hogy megnézze, kinek van ilyen jó kedve ma. Amikor meglátta, megdöbbent: egy vak ember volt. Isten küldött neki egy vakot, hogy ő lásson!
Az evangélium minket is látni tanít. Engedjük szívünkbe a betegeket, rajtuk keresztül is fedezzük fel, milyen szép és értékes az élet!

ISTEN OLTÓ-KÉSE (Tóth Árpád)
Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tied az én harcom,
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom

SZIRÉN

Integrált könyvtári
rendszer

 

 

konyvtar@sztjg.hu

 

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
<<  Május 2020  >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
      1  2  3
  4  5  6  7  8  910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Szent Gellért Pályázat

 

Nyitott pozíciók