first
  
last
 
 
start
stop

Február 5-én délután "ellepték" tanulóink a könyvtárat, ahol a soron következő evangéliumi szakaszt, a Bethesda gyógyítás történetét olvastuk fel. Természetesen nemcsak olvastuk, hanem értelmeztük is, saját személyes életünkre alkalmazva. A 38 éve beteg embernek szegezett jézusi kérdés nekünk is szól: "Akarsz e meggyógyulni?" Akarunk- e gyógyulni? Akarunk-e tanulni? Akarunk- e fejlődni? Előrébb lépni? Vagy, mint a beteg ember mi is kifogást keresünk: "Nincs emberem." Az akarat nagyon fontos, akarat nélkül és az akarat edzése nélkül aligha van fejlődés. Sok ember megreked ma, mert akarat gyenge, nincs hite, nincs lelkiereje bízni, hinni.
Az evangélium ezért szembesít is. Saját magunkkal, céljainkkal, terveinkkel, hivatásunkkal.Egy másik gondolat, hogy Isten lát. Jézus látja, észreveszi a bénát. Látja a mi életünket is, ha épp "veszetegel", vagy csak vegetál.
Köszönet Ádám Magdinak, hogy a hely biztosítása mellett egy finom teával is megkínált minket, köszönet a diákoknak, akik nyitottak voltak az olvasottak befogadására, és Prókai Árpád tiszteletes úrnak, aki igehirdetésével segített bennünket.

Lajos atya

Vízkereszt a keleti egyház egyik legnagyobb ünnepe. Arra emlékezünk, hogy Jézus Krisztus 30 évesen megkeresztelkedett a Jordán folyóban.
Miért nagy ünnep ez? Mert ún. Epifánia, azaz Úrjelenés. Amikor Jézus feljött a vízből, az evangélium igaz tanúsága szerint felülről az Atya szózata hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben nekem kedvem telik". A Szentlélek pedig galamb képében leszállt Jézusra. Vagyis csoda történik, Isten kinyilatkoztatja önmagát, Jézusban a teljes Szentháromság: az Atya, a Fiú, és Szentlélek jelenik meg. Az ikonfestők Jézus testét tudatosan aránytalanul festették meg. Azt fejezik ki vele a festészet nyelvén, hogy Jézusban több mint az ember jelent meg. Maga Isten, ő az akit a próféták megjövendöltek. A zsidóság mind a mai napig várja a Messiást. Mi tudjuk, a Jézusban a Messiás már eljött, mert Ő nem úgy beszélt, mint a próféták, hanem, mint Isten Fia Megváltónk. Vele valóban elérkezett az Isten Országa.
Hozzánk mikor érkezik el? Amikor ezt befogadjuk. Szép hagyomány ilyenkor a lakóházak, épületek megszentelése. Kifejezi az Egyház, hogy ezzel befogadjuk Jézust, a saját hajlékunkba, házunkba, személyes életünkbe. Azt szeretnénk, ha Ő uralkodna mindenben, az életünk minden területén Ő lenne az Úr.
Egy rabbi unokája kérdezte nagyapját hazatérve az iskolából:
"Úgy hallottam eljött a Messiás, igaz ez?" A rabbi elmosolyodott:
Nézz ki az ablakon, mit látsz?
Az emberek jönnek mennek, adnak, vesznek, mint máskor.
Akkor nyugodj meg, mert még nem jött el."
Valóban, a Messiás, akkor jön el hozzánk, ha megváltozik az életünk. Jele lesz a Messiás eljövetelének életünk megváltozása, pálfordulása. Ha szívből megtérünk Istenhez, és szívünkbe fogadjuk Jézust.
Ezért szentelünk vizet, és ezért hintjük meg szentelt vízzel a lakóházak, épületek falait.


Lajos atya

Kedves Diákok!

Meggyújtottuk az első adventi gyertyánkat az iskola aulájában, jelezve, hogy a Karácsony nagyon közel van, már csak hat hét és itt az ünnep. (Görögkatolikus egyházunkban ugyanis november 15-én kezdődött a Karácsonyt megelőző bűnbánati időszak, ezért összesen hat gyertyát helyeztünk el az adventi koszorúra)

Adventben gyakran halljuk ezt a szót: várakozás, és az elcsendesedés, a gyakoribb ima, a böjt, Szentírás tanulmányozása kerül a léleknek szóló prédikációk előterébe. Ez valóban így is van, nagy szükség van a csendre. Korunk ellensége lett a csend, nem szeretünk, sokan nem is tudnak egy percre sem csendben lenni, maguk körül csendet teremteni. Pedig nagy szükség van rá! A csend Isten szavának, Isten üzenetének a csatornája. Dübörgő zene, vagy csillogó nagyvárosi fényekben aligha találunk rá Istenre. Pedig ez Advent célja: rátalálni a minket kereső Istenre a szív csendjében, aki keres minket, de vajon hol talál? Lázas, sürgő- forgó készületben talál, ahol nem marad egy pici hely sem a lelkieknek, vagy nyitott szívű értő befogadójává válok Isten Igéjének, Jézus Krisztusnak?

Várakozásról sokszor passzív gondolatok jutnak eszünkbe: úgy várjuk a Karácsonyt, mintha a reggeli buszra várnánk, amely tőlünk függetlenül érkezik. Mintha a szánkba repülő "sült galambot" várnánk.  A karácsonyi várakozás nem ilyen. Itt nem a külsőségek akciójáról van szó, hanem a lélek készségességéről. Kész vagy-e befogadni Istent? Kész vagy-e helyet készíteni az Úrnak? Ha igen, mondd el imáidban az Úrnak, és Ő rád talál: csendben, szelídségben, békességes szeretetben.

Lajos atya

 

Az edelényi gimnázium diákjai különleges hetet tudnak maguk mögött, hiszen védőszentünket, Szent János apostol és evangélistát ünnepelte szeptember 26-án görögkatolikus egyházunk hívő keresztény népe. Mi sajátosan egy hetet szenteltünk Szent János tiszteletének.

Bővebben...

A Szent János Gimnázium tantestülete lelki napon vett részt Múcsonyban, Keresztelő Szent János fejvétele ünnepén, augusztus 29-én. Minden tanévet a kezdet határoz meg. Fontosnak tartottuk, hogy lelkileg is ráhangolódjunk arra a fontos munkára, amelyre készülünk. Lelkeket formálni csak lélekkel, emberséggel, hittel lehet. Múcsonyban a szent liturgián megtapasztalhattuk a helyiek szeretetét, velük együtt dicsérhettük az Urat. Majd Juhász Géza parókus atya a Művelődési Házban tartott elmélkedéseivel irányította lelki figyelmünket a megtérés, az imádság felé. Beszélgetve-nem kibeszélve- elevenítettük fel azokat a kedves emlékeket, amelyek olyan diákokkal kapcsolatosak, akiktől a legkevésbé vártuk a pozitív tapasztalatot. Mindez megerősített: imádkoznunk kell egymásért, diákjainkért.


Lelkileg megerősödve, békességgel kezdhetjük az új tanévet, köszönet érte Juhász Géza parókus atyának!

Lajos atya

Álláslehetőség !!!

Állásajánlataink:

Pedagógia tanár

Könyvtáros

SZIRÉN

Integrált könyvtári
rendszer

 

 

konyvtar@sztjg.hu

 

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
<<  Október 2018  >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
  1  2  3  4  5  6  7
  8  91011121314
15161718192021
22232425262728
293031